Az egyéni világbajnoki szériát az idei évben hét országban bonyolítják le, melyek közül mindössze egy, Oroszország fog debütálni. Az elmúlt években azonban olyan országokba is ellátogatott a széria, mint Norvégia, Finnország vagy Új-Zéland. Cikkem első részében kronologikus sorrendbe listázom, azon helyszíneket, amelyek lekerültek a GP-s térképről.
Horvátország – Gorican (2010-2012)
A magyar határ közvetlen közelében Jurica Pavlic édesapja, Zvonimir Pavlic épített saját pályát és birodalmat Gorican határában. A szántóföldek és gyümölcsösök ölelésében fekvő modern létesítmény mai napig népszerű hely a magyar szurkolók körében. A Grand Prix háromszor látogatott Horvátországba, s 2010-ben Tabaka József másodszámú tartalékként várhatott a bevetésre. A horvátok legjobbja, Pavlic 2012-ben a döntőig menetelt, ahol negyedik lett, míg Greg Hancock, Andreas Jonsson és Nicki Pedersen voltak azok, akik a horvát dobogó legtetejére állhattak.
Olaszország – Lonigo (1996, 2005-2008), Terenzano (2009-2013)
Az első olasz nagydíjat 1996-ban rendezték Lonigoban, ahol Hans Nielsen nyert, Billy Hamill és Tony Rickardsson előtt. A GP kilenc év múlva, 2005-ben tért vissza Olaszországba, s a következő négy évben: Hancock, Crump, Pedersen és Hans Andersen nyertek. 2009-től egy másik olasz helyszínen, Terenzanoban bonyolították le a fordulókat, ahol Gollob kétszer örülhetett, s 2010-ben bebiztosította a világbajnoki címét. Ezt követően a skandinávoknak kedvezett a szerencse, így Jonsson, Lindback és Iversen diadalmaskodtak. Az olasz GP-ken elég kevés néző volt, s a hosszú pályákon nem láthattunk túl izgalmas versenyeket, így - Armando Castagna, FIM befolyása ellenére - kikerült a versenynaptárból.
Új-Zéland – Auckland (2012-2014)
Egy helyi milliárdosnak, Bill Buckleynek köszönhetően a SpeedwayGP háromszor látogatott a nagy hagyományokkal rendelkező, Új-Zélandra. A versenyeknek különleges hangulata volt, hiszen a szezon legelején rendezték meg, s az időeltolódás miatt Europában kora reggel, reggeli mellett szurkolhattak a fanatikusok. A GP történelem leghosszabb pályáján, a 413 méter hosszú oválon hatalmas tempót motoroztak a srácok, míg a szurkolók rendesen megtöltötték a lelátókat. A nagydíjakat Greg Hancock, Jarek Hampel és Martin Smolinski nyerték, s utóbbi kormányra szerelt gyújtáskapcsolóját győzelme után be is tiltották...
A cikk még nem ért véget, folytatás holnap..😉
 |
| Az Új-Zélandi Nagydíj helyszíne: az aucklandi Western Springs. Fotó: Western Springs Speedway |
Az elmúlt években a brit BSI számára nem igazán sikerült úgy promótálnia a salakmotoros világbajnokságot, ahogyan a Nemzetközi Motorsport Szövetség (FIM) elvárta tőlük. Többek között ennek is köszönhető, hogy 2022-től az amerikai Discovery kapta meg a jogokat a Speedway Grand Prix lebonyolítására. Az amerikaiaknak rengeteg ötletük van, s az Eurosport Events révén Amerikába és Ázsiába is tervezik elvinni a szériát.
Idén hét országban, tíz fordulóban bonyolítják a világbajnokságot: hármat Lengyelországban (Varsó, Wrocław, Torun), kettőt Svédországban (Malilla, Hallstavik) illetve egyet-egyet Csehországban (Prága), Németországban (Teterow), Dániában (Vojens), Nagy-Britanniában (Cardiff) és a debütáló Oroszországban (Togliatti). Az 1995-ös Grand Prix indulás óta 15 országba látogatott el a sorozat, íme a lista azokról az országokról, melyek kikerültek a vérkeringésből:
Ausztria – Wiener Neustadt (1995)
A történelem egyetlen osztrák fordulójának házigazdája a népszerű, Wiener Neustadt volt. A nagydíjat az amerikai Billy Hamill nyerte, Tony Rickardsson, Hans Nielsen és Mark Loram előtt. A speedway elit később nem tért vissza sógorainkhoz, akik manapság szintén nincsenek könnyű helyzetben: sem motorosokban, sem versenypályákban nem dúskálnak.
Norvégia – Hamar (2002-2004)
A BSI megpróbálta új országokba elvinni a szériát, s Rune Holtának köszönhetően Norvégia merült fel új célpontként. A Hamarban található stadion háromszor látta vendégül a világ legjobbjait, melybe egy 275 méteres pályát építettek. A szokatlanul rövid pálya és annak felülete igen megnehezítette a versenyzők dolgát, akik így sokszor estek-keltek. A Norvég Nagyíjakon Tony Rickardsson (2002, 2004) és Greg Hancock (2003) diadalmaskodtak.
Idén hét országban, tíz fordulóban bonyolítják a világbajnokságot: hármat Lengyelországban (Varsó, Wrocław, Torun), kettőt Svédországban (Malilla, Hallstavik) illetve egyet-egyet Csehországban (Prága), Németországban (Teterow), Dániában (Vojens), Nagy-Britanniában (Cardiff) és a debütáló Oroszországban (Togliatti). Az 1995-ös Grand Prix indulás óta 15 országba látogatott el a sorozat, íme a lista azokról az országokról, melyek kikerültek a vérkeringésből:
Ausztria – Wiener Neustadt (1995)
A történelem egyetlen osztrák fordulójának házigazdája a népszerű, Wiener Neustadt volt. A nagydíjat az amerikai Billy Hamill nyerte, Tony Rickardsson, Hans Nielsen és Mark Loram előtt. A speedway elit később nem tért vissza sógorainkhoz, akik manapság szintén nincsenek könnyű helyzetben: sem motorosokban, sem versenypályákban nem dúskálnak.
Norvégia – Hamar (2002-2004)
A BSI megpróbálta új országokba elvinni a szériát, s Rune Holtának köszönhetően Norvégia merült fel új célpontként. A Hamarban található stadion háromszor látta vendégül a világ legjobbjait, melybe egy 275 méteres pályát építettek. A szokatlanul rövid pálya és annak felülete igen megnehezítette a versenyzők dolgát, akik így sokszor estek-keltek. A Norvég Nagyíjakon Tony Rickardsson (2002, 2004) és Greg Hancock (2003) diadalmaskodtak.
A magyar határ közvetlen közelében Jurica Pavlic édesapja, Zvonimir Pavlic épített saját pályát és birodalmat Gorican határában. A szántóföldek és gyümölcsösök ölelésében fekvő modern létesítmény mai napig népszerű hely a magyar szurkolók körében. A Grand Prix háromszor látogatott Horvátországba, s 2010-ben Tabaka József másodszámú tartalékként várhatott a bevetésre. A horvátok legjobbja, Pavlic 2012-ben a döntőig menetelt, ahol negyedik lett, míg Greg Hancock, Andreas Jonsson és Nicki Pedersen voltak azok, akik a horvát dobogó legtetejére állhattak.
Olaszország – Lonigo (1996, 2005-2008), Terenzano (2009-2013)
Az első olasz nagydíjat 1996-ban rendezték Lonigoban, ahol Hans Nielsen nyert, Billy Hamill és Tony Rickardsson előtt. A GP kilenc év múlva, 2005-ben tért vissza Olaszországba, s a következő négy évben: Hancock, Crump, Pedersen és Hans Andersen nyertek. 2009-től egy másik olasz helyszínen, Terenzanoban bonyolították le a fordulókat, ahol Gollob kétszer örülhetett, s 2010-ben bebiztosította a világbajnoki címét. Ezt követően a skandinávoknak kedvezett a szerencse, így Jonsson, Lindback és Iversen diadalmaskodtak. Az olasz GP-ken elég kevés néző volt, s a hosszú pályákon nem láthattunk túl izgalmas versenyeket, így - Armando Castagna, FIM befolyása ellenére - kikerült a versenynaptárból.
Új-Zéland – Auckland (2012-2014)
Egy helyi milliárdosnak, Bill Buckleynek köszönhetően a SpeedwayGP háromszor látogatott a nagy hagyományokkal rendelkező, Új-Zélandra. A versenyeknek különleges hangulata volt, hiszen a szezon legelején rendezték meg, s az időeltolódás miatt Europában kora reggel, reggeli mellett szurkolhattak a fanatikusok. A GP történelem leghosszabb pályáján, a 413 méter hosszú oválon hatalmas tempót motoroztak a srácok, míg a szurkolók rendesen megtöltötték a lelátókat. A nagydíjakat Greg Hancock, Jarek Hampel és Martin Smolinski nyerték, s utóbbi kormányra szerelt gyújtáskapcsolóját győzelme után be is tiltották...
A cikk még nem ért véget, folytatás holnap..😉
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.